Szeretném előrebocsátani, hogy ennek a leírásnak az alapja NEM a saját szellemi termékem.
Szabadfelhasználásra kapta meg az oldal. Mivel laikusok olvassák, így változtatások kerültek bele.
Mit kell tudni az autoimmun betegségekről?
Az autoimmun betegségek nem gyakoriak, de összességük a lakosság jelentős részét érinti. Tekintettel arra, hogy több szervet, szervrendszert érinthetnek, azokban formai és működési károsodást okoznak, a betegek nagy részében munkaképesség csökkenéshez, a társadalomból való elszigeteltséghez, kizáráshoz vezetnek. Ezért az autoimmun betegségek korai felismerése és megfelelő kezelése, gondozása jelentős népegészségügyi feladat.
Ezek a betegségek befolyásolják a terhességek kimenetelét, a kezelésükben alkalmazott néhány gyógyszer a termékenységet.
Az autoimmun betegségek iránti fogékonyságot genetikai tényezők határozzák meg. Mindezeknek a következő generációra is meghatározó jelentősége van. A gyógyszeres kezelés mellékhatásai további betegségek kialakulását idézhetik elő. Ezek is jelzik, hogy a autoimmun betegek gondozása fontos, az egészségügyi ellátás több szintjét is igénylő feladat, melyben meghatározott szerepet kapnak a gondozást irányító immunológiai centrumok mellett a kórképek által magukban foglalt szervekkel foglalkozó speciális szakorvosok és a betegekkel legközvetlenebb kapcsolatban álló háziorvosok is. A háziorvosok tevékenységének ki kell terjednie az autoimmun betegségek diagnosztikai kritériumainak és klinikai tüneteinek ismerete alapján a kórkép gyanújának felvetésére, a beteg pontos családi, nőgyógyászati és egyéni kórelőzményének a felvételére, a fizikai állapot pontos rögzítésére, valamint a beteg immunológiai centrumba történő irányítására. A szakellátás által konfirmált betegeket különös figyelemmel kell követni, hangsúlyt fektetve azon vizsgálatok meghatározott gyakorisággal történő elvégzésére, amelyek a betegség aktiválódását, az egyes szervek működését, az alkalmazott gyógyszerek mellékhatását jelzik. Hasonlóan fontos a speciális helyeztek menedzselése, ide értve többek között a fertőzések megfelelő kezelését, műtétekre való előkészítést, autoimmun terhesek gondozását, valamint a krónikus szervi szövődmények – pl. akcelerált ateroszklerózis, oszteoporózis, daganatok - időben történő felismerését, kezelését, de még inkább megelőzését.
Az immunrendszer kóros működése számos betegséget idéz elő. Csökkent működése immunhiány állapotot okoz, súlyos fertőzések és daganatok kialakulásához vezet. Kórosan fokozott működése megnyilvánulhat allergiás betegségekben, valamint ha a saját antigénekkel szembeni ellenállás megszűnik, autoimmun kórképek alakulnak ki. Aszerint, hogy az immunrendszer kóros válasza meghatározott sejt-, vagy szöveti antigének ellen, vagy általános sejtalkotók ellen irányul-e, megkülönböztetjük a sejt és szövet specifikus, továbbá a szisztémás autoimmun betegségeket. A szisztémás autoimmun betegségek a Sjögren kór kivételével nem tartoznak a gyakori betegségek közé, azonban a sokféle kórképet együtt kezelve a népesség nem kis hányadát érintik. Krónikus gyulladással járnak, és még a hullámzó kórlefolyást mutató kórképekben is folyamatos a szövetek, szervek maradandó károsodása. Ennek következtében az egyén munkaképességének csökkenését eredményezik. A rokkantság nemcsak a munkából való kiesést vonja maga után, hanem sok esetben tartós aktív egészségügyi ellátást, majd tartós rehabilitációt tesz szükségessé, sőt még a családtagok munkából való kiesését is eredményezheti. Emiatt az autoimmun betegségek fontos népegészségügyi kérdést jelentenek. A betegek gondozása összetett, sokrétű, több szakterületet érintő feladat, amely az egészségügyi hálózat több lépcsőjét is magában foglalja. Ebben meghatározott felelősség jut az immunológiai centrumokra, a szakorvosi rendelésekre, kórházakra, illetve a betegekkel napi kapcsolatban lévő háziorvosi szolgálatra. Minőségi és eredményes gondozás csak szervezetten és együttműködésen alapulva valósítható meg.
